Web – online tartalom, internet marketing honlapok
context 
A kötelek stabilitást adhatnak számos téren a mindennapokban. Széles felhasználási körük roppant népszerűvé teszik a különböző típusú köteleket, így munkában, a kertben, de otthonunkban is megjelenhetnek. A kötelek esetében a minőség ezért kiemelten fontos, ezért az alábbi cikkben összegyűjtöttük az 4 legismertebb kötélgyártó céget, ahonnan beszerezhetjük a szükséges köteleket.
A napelemes rendszerek kétség kívül a jelenlegi legnépszerűbb megoldást kínálják azok számára, akik szeretnének függetlenedni az áramszolgáltatóktól, vagy csak egyszerűen jobban preferálják a megújuló energiaforrásokat. Azonban a napelemes rendszerek esetében örök kérdés a teljesítmény, hiszen ettől függ az is, hogy mennyit termelhet számunkra rendszerünk. Az alábbiakban összegyűjtöttünk X tényezőt, ami befolyásolja a napelem teljesítményét.
A napelemes rendszerek telepítését megelőzően a tervezési szakaszban számos olyan tényezőt sorra vesznek a kivitelezők, melyek a telepíthetőséget vizsgálják. Ezek közül jó néhány a teljesítményre is hatással vannak. Ezek vizsgálata azért indokolt, mert a túl sok negatív hatású tényező eredményeként, akár még az is előfordulhat, hogy nem éri meg napelemet telepíteni bizonyos helyekre. Az alábbi tényezők e szempontból mindenképp relevánsak:
Földrajzi elhelyezkedés szempontjából szerencsére Magyarország igen kedvező helyzetben van, hiszen napsütéses órákban gazdag terülten helyezkedik el kis országunk. Ráadásul a szórt és a direkt napfényből is egészen egyenletes módon jutna ha az országos átlagokat vizsgáljuk. Emiatt kiegyenlítődnek az országos viszonylatok.
A napelemek hatékonyságát nagyban befolyásolja a hőmérséklet. Minél melegebbek a panelek, annál kevésbé hatékonyak. A hőmérsékleti együttható, a környezeti hőmérséklet, valamint a telepítés típusa mind befolyásolják a napelem panelek hatékonyságát, tehát ezáltal a napelemek teljesítményét is.
Az alapvető hatékonyság is befolyásolja a teljesítmény. A különböző típusú napelemek különböző hatékonysági mutatókkal rendelkeznek. A legelterjedtebb napelem típusok a poli- valamit monokristályos napelem panelek, melyek hatékonysága közel azonos, de az egyéb jellemzőik miatt épp ellenkező téren nyújtanak jobb hatékonyságot.
Minden cég életében eljön a pillanat, amikor már nem halogathatja tovább a weboldal készítést, kinél már a cégalapításnál, kinél később. Azonban egy dolog közös a céges weboldalaknál, méghozzá az, hogy céges weboldal készítés egyetlen célja a vevők megszerzése.
A céges weboldal tipikusan pénz-termelésre létrehozott online megjelenési forma. Itt arról van szó, hogy minél több látogatót akarunk az oldalra terelni, akiket a megfelelő csatornákon keresztül el akarunk juttatni egy ajánlatkérésig vagy telefonhívásig, esetleg megrendelésig.
Éppen ezért a céges weboldalak elkészítésekor a számos általános beállítás mellett kritikusan fontos, hogy odafigyeljünk az oldalunk szövegezésére. Hiába vannak a technikai és SEO beállítások a helyén, hiába jelenünk meg a top10-ben a keresőkben, akár a top3-ban is, ha a szövegezésünk nem jó, csak a pénzünket égetjük. Hiszen bejön hozzánk a látogató és ha a marketing szövegeink nem terelik őt egyre „beljebb és beljebb” a cél felé, akkor bizony elhagyja az oldalt.
Erre találták ki az úgynevezett értékesítési tölcséreket. Nézzünk egy példát. A keresőbe beírja az emberünk, hogy csarnoképítés, megtalálja a cégünk weboldalát, belekattint. Ha itt azt találja, hogy üdvözöljük az XY cég honlapján, azonnal elveszítettük. Ha azonban arról talál információkat, hogy hogyan válasszon csarnok kivitelezőt, vagy melyek a legnagyobb hibák a csarnoképítésben esetleg választania kell, hogy mire akarja használni a csarnokát, akkor máris érdeklődve olvas, lép tovább az értékesítési tölcsérünkben. Tegyük fel, a mezőgazdasági csarnokok érdekli. Ha a szövegben sok-sok információt adunk, de nem adjuk meg a lehetőségét, hogy ajánlatot kérjen tőlünk, akkor ezen a ponton el fogjuk veszíteni a látogatót. Mert megadtunk minden fontos információt, megtanulta, amit kell és megy tovább. DE ha itt megmutatjuk neki, hogy bizony a mi cégünktől is kérhet ajánlatot, akkor máris közelebb vittük őt a döntéshez. Ha meggyőző volt, amit addig olvasott, akkor nagy eséllyel rákattint és ajánlatot is kér. Onnan pedig már a SALES feladata, hogy meggyőzze a látogatót.
L
aptopjaink, de akár más mobilkommunikációs eszközük esetén is előfordulhat, hogy nem a borítás alatt jelentkezik egy hiba, hanem azon túl. Tipikus eset, amikor az óvatlan felhasználó a folyamatos nem megfelelő használat folytán megtöri a töltőkábelt, emiatt pedig az használhatatlanná válik.
Gyakorlatilag ez bármelyikünkkel megeshet, ehhez elég ha csak egyszer véletlenül egy házi kedvencünk elé kerül a kábel és már kereshetjük is a boltokban a megfelelő helyettest. Azonban mint oly sok minden másban, itt is széles a választék, a gyári, az utángyártott és az univerzális töltők palettáján.
A töltő valódi fontosságát akkor érezzük igazán, amikor egy újat kell szereznünk helyette, hiszen nélküle minden hordozható készülék használhatatlanná válik. Ahhoz, hogy megértsük az egyes töltők közötti különbségeket, együk sorra mik is azok jellegzetes vonásai.
Ezek a laptop gyártó logójával ellátott, kiváló minőségű adapterek, melyek tökéletes működést biztosítanak a laptop számára. Természetesen a hamisítványok és a gyárinak látszó töltők is kaphatóak néhány kétes eredetű forrásból, de ezek rosszabb minőségűek. Egy ismert és megbízható szaküzletben biztosan nem ilyet fogunk kapni. Ezeknek a töltőknek az ára teljesítménytől és modelltől függően általában 9-13.000Ft között mozog, de találkozhatunk drágább, akár 20.000Ft-os töltővel is a piacon.
Ezek a fajta töltők rendkívül széles választékban kaphatók és éppen emiatt sajnos találkozhatunk rosszabb minőségűekkel is. Valószínűleg ezek miatt terjedt el, hogy nem szabad utángyártott, vagy úgynevezett helyettesítő töltőt venni, mert az tönkre teszi a laptopot, vagy szélsőséges esetben fel is gyulladhat.
Természetesen valóban léteznek gyenge minőségű utángyártott töltők, de egy megbízható, több éve sikeresen működő üzlet biztosan nem fog értékesíteni, főleg nem 1 vagy több év garanciával. Ezeket hozzáértés nélkül úgy a legegyszerűbb elkerülni, ha nem vásárolunk töltőt nem megbízható forrásból. Ezért válasszunk csak és kizárólag komoly múlttal és hírnévvel rendelkező, megbízható szaküzletekben, ahol biztosan a megfelelő minőséget kapjuk a pénzünkért, számlával és garanciával.
A jó minőségű és megbízhatóan működő utángyártott töltők ára kedvezőbb, mint a gyári társaié, nagyjából 5-8.000Ft körül mozognak. Ami ennél sokkal olcsóbb, ott valami olyan kompromisszum van, amit biztos, hogy nem érdemes megkockáztatni.
Az univerzális töltők kategóriába, azok az adapterek sorolhatóak, amelyeken állítható a kimeneti feszültség, valamint cserélhető csatlakozó fejjel vannak ellátva, így több laptop típushoz is jó lehet.
Ezt a kategóriát a laikus felhasználóknak nem szokás javasolni, mert egy rossz feszültség beállítás, vagy töltőfej könnyen okozat kárt laptopban és akkumulátorban egyaránt. Az állítható feszültség és az állítható fejek túl sok hibázási lehetősége jelentenek és az univerzalitással gondolatban megspórolt pénz, könnyen lehet, hogy pillanatok alatt valós javítási költséggént realizálódik.
Célszerű tehát mindig az adott laptopnak megfelelő töltőt megvenni, legyen az gyári vagy utángyártott, univerzális töltőt csak abban az esetben válasszunk ha érezzük magunkban a tudást és magabiztosságot, hogy azt kezelni tudjuk.
A linkprofil építés a keresőoptimalizálás legkényesebb résztevékenysége. A Google kifinomult keresőalgoritmusai felfedik a manipulációkat, így nem vezet eredményre sem az ipari jellegű linképítés (katalógusok és linkgyűjtők, fórumok, blogkommentek, hirdetési oldalak üzemszerű felhasználása linkelhelyezés céljára), sem a tartalmi összefüggések nélküli hivatkozások halmozása. Ezzel ellentétben
– de természetesen eközben is érdemes számos további körülményre tekintettel lenni és néhány szabályt betartani. Éspedig
A szöveges hivatkozások hatása a Google-helyezésekre nagyban függ attól, milyen internetes értéket képviselnek a hivatkozó webhelyek. Nyilván egy gyár látogatottságú kis magánblogban vagy forgalmat alig produkáló marginális honlapon szereplő link hatástalanabb, mint egy nagy hírportálon elhelyezetté. Ám szerény forgalmú webhely is képviselhet magas internetes értéket, ha tartalma optimalizált, ha jó a linkprofilja és bizonyos kulcsszavakkal jól szerepel az organikus listákon. A jelen tartalommarketing honlap látogatottsága például nem túl magas, de a megfelelő háttérmunkának köszönhetően a linkelhelyezés kulcsszóval az első 3 találat között szerepel, míg pr-cikk megjelentetés keresőkifejezéssel a Google első oldalán található. Ezen okoknál fogva online reputációja kiemelkedő, a rajta megjelentetett public relation cikkek szövegében elhelyezett linkek hatásosak. Érdemes tehát itt publikálni őket.
avagy miért kell a billentyűzetet fertőtleníteni?
Érdekes, hogy az Acer az Aspire 5 A517 sorozatú notebookjait különböző generációs hardverelemekkel kínálja. Processzorokból például válogathatunk a Skylake, Kaby Lake és Kaby Lake Refresh szériák között, videokártyákból pedig NVIDIA GeForce 940MX vagy GeForce MX 150-esekből. Emellett különböző konfigurációjú adattárolók és operatív memóriák mellett dönthetünk. További érdekesség, hogy az Oroszországban forgalmazott modellek esetében például az Acer Aspire 5 A517 hordozható számítógépek közel 20 különböző konfigurációjával találkozhatunk. Ebben a cikkben ennek a sorozatnak egy csúcsmodelljét vesszük górcső alá. Az általunk kiszemelt modell egy Core i7-8550U központi feldolgozó egységgel, 8 GB RAM-mal, GeForce MX 150-es grafikus vezérlővel ellátott készülék, amelyben az adatok tárolásáért egy 256 GB-os SSD, illetve egy 1 TB-os HDD merevlemez felel.
Az Acer Aspire 5 A517-51G notebook már ránézésre is meggyőző: a hordozható számítógép háza külsőleg igazán szigorú és stílusos kialakítású kompakt eszköz. A külső burkolat jobbára műanyagból van. Azonban a kijelző külső borítása függőleges vonalakkal textúrázott alumínium kivitel, amit már az Acer Aspire V17 Nitro-nál láttunk. A kidolgozás összességében jónak mondható, de ha alaposabban szemügyre vesszük, akkor egyes helyeken egyenetlenségeket tapasztalunk és éles szegélyeket a gépház felső burkolatának bal, illetve jobb sarkán. Merevség tekintetében már nem lehet rá panasz – a ház ellenáll a szélsőséges nyomásnak.
Az összművészetek iránt elkötelezettek szemszögéből nézve pompás ötlet cirka százéves némafilmeket progresszív élő zenével összekapcsolni. Ilyen volt a Szóljon hangosan a néma sorozat Budapesten az Odeon Moziban (XIII. ker). Az előadások sorából kiemelkedett a Dr. Caligari, eredeti címén a Dr. Caligari szekrénye a Kanagawa, a Belle Belle és a Nvyllund közös koncerttel kísérve 2012. január 3-án.
A filmről. A Dr. Caligari (eredeti cím: Das Cabinet des Dr. Caligari) forradalmian új stílusú némafilm 1920-ból. A német filmgyártás klasszikusát Robert Wiene rendezte Hans Janowitz és Carl Mayer forgatókönyve alapján. Horrornak is mondhatnánk, de valójában a film az egyik legkorábbi és egyben legnagyobb hatású expresszionista filmalkotás Európában. 1958-ban a világ tizenkét legjobb filmje közé szavazták.
A film cselekményére nem térünk ki, az megtalálható például a magyar Wikipédián. Legyen annyi elég, hogy van benne cselszövés, gyilkosság (esetleg sorozatgyilkosság), üldözés, titok, misztikum – és persze váratlan fordulat is. A történet a történetben izgalmas, lebilincselő.
A budapesti zenés bemutatóról aktuálisan Tudatmódosítás a moziban c. cikkében a Gépnarancs szerzője számolt be, az alábbiak ennek az írásnak részben kivonatolt, részben kibővített verzióját tartalmazzák.
Második etapjához érkezett a Szóljon hangosan a néma! Mi sem bizonyítja jobban a kezdeményezés sikerét, mint az, hogy a Dr. Caligarira és az ezt kísérő muzsikára minden jegy elkelt, teltház volt az Odeonban.
A Magyarhangya szervezte sorozat ötlete egyszerű és nagyszerű, minden alkalommal örülhetünk valaminek, ami régi (ez lévén a némafilm) és üdvözölhetjük azt, ami új (ez pedig az élőzene). Emellett a zene által újjáélesztett régi film az alkotómunka során újfajta kifejezőeszközökkel bővül, a kreativitás pedig határtalan.
Ha Dosztojevszkij állítása igaz az orosz irodalomra, (miszerint „Mi valamennyien Gogol Köpönyegéből bújtunk elő”), akkor a mai aktív befogadó mindenképp – még ha áttételesen is – Caligari szekrényéből bújt elő.
A skizoid-lét mindennapisága felett az elvarázsoltság, az extázisra való igény hajhászása végletekig menően testet ölt a 21. században, a valós lét alapköveitől való elrugaszkodás (üdv, virtuális valóság!) pedig odáig mutathat, hogy mi is a film végi csattanó átélőivé válhatunk – nap mint nap. (Avagy én álmodom a pillangót, vagy a pillangó álmodik engem á la Dzsuang-Dszi.)
A Dr. Caligari az 1920-as évek emblematikus expresszionista opusza. Azon alkotásokhoz sorolható, melyek elsőként szerepeltették mozgóképen a történet a történetben epikus megoldását, azaz a filmben megjelenő sztoriban van még egy, s ez utóbbi válik fontosabbá a végkifejlet szempontjából. A mis en abyme-nél fokozottan zavarba ejtő (hogy stílszerűen szóljunk: ördögi és őrületbe hajszoló) az a vonás, hogy a két egymás mellé kerülő történet párhuzamosan létezik, így bár lehetséges fölállítani hierarchiát közöttük, mégsem lehetünk bizonyosak döntésünk helyénvalóságában.
Holstenwallban vásári mulatságnak örül a nép, fölbukkan egy titokzatos utazóé is a performanszok között: ő lenne Dr. Caligari, aki hű szolgája (?) Cesare segítségével riogatja a gyengébb idegzetűeket. A mese szerint Cesare átaludta eddigi életét (álom-párhuzam!), és csak mestere hívó szavára képes kiugrani az addigi transzból. Vagy ha úgy tetszik: akkor esik épp transzba, amikor fölébred, az általunk valóságnak hitt létben.
Magyar irodalmi párhuzam: A Gólyakalifa – Babits Mihály.
Ha fölkel hosszú álmából Cesare, földöntúli tudás van birtokában: minden kérdésre ismeri a választ.
Épp ennek esik áldozatul a tudatlan, ám végtelenül kíváncsi Alan, aki barátjával, Francis-szal látogat az előadásra. Miután megkérdezi, hogy meddig fog élni, nem várt replikát kap ajándékba, s innentől indul a film igazán szürreális vetülete.
A titokzatos gyilkosságok, nyomozás, leleplezés és végkifejlet mégsem az előre látható folytonossággal kecsegtet, a magát józannak gondoló Francis példáján és tragédiáján okulva beláthatjuk: sokszor a dolgok állása nem olyan kézenfekvő, ahogyan hinnénk. A valóság változatai egymás mellett zavaróan hatnak, ám önnön koherenciánk elvesztéséhez is vezethet egy ilyen őrületes kaland.
Ami a filmben a kézzel festett díszlet (nincsenek párhuzamos vonalak!), az a keddi vetítésen a zene is volt egyúttal. A BelleBelle / Nvyllund / Kanagawa volt felelős a mostani talpalávalóért, a táncolható (?) zene a moziban lábrángásra késztet, jobb híján.
Az előző etapban az Amoeba aláfestése volt kiemelhető: alázattal egyesült a mozival, így megteremtve egy rendkívül kellemes (vagy kellemetlen – hangulatfüggő) muzsikát a német nagyvárost témájául emelő filmhez. A mostani hármas is részben követte a megkezdett hagyományt, ám az ő koncertjük inkább volt önálló zene, mint a filmmel együtt lélegző. Az eltalált párosítások (kép és zene nyelve közti sikeres fordítás) mellett ugyanis volt néhány kizökkentő mozzanat, amikor a zene hullámzása nem simult olyan szorosan a vásznon zajló eseményekhez.
A zene progresszivitása és a némafilm hajdan forradalmi formavilága így is egymásra talált.
Mottó 1: A digitális forradalom az internet révén nyerte el valódi értelmét: a médium visszahatása tartalomra még soha nem volt ilyen nagy erejű. (Alberd Yollaka)
Mottó 2: Vagyok olyan jó újságíró, hogy le se szarjam az internetet. (Nyomtatott sajtóorgánumnál dolgozó vidéki zsurnaliszta kétezertizenvalahányban)
Az online tartalomszolgáltatás új és újabb platformokon arat sikert, de ez nem mindig nyeri el a morgolódók tetszését. A megrögzött médiapesszimisták mindig is súlyos veszélyforrást láttak a mindenkori új médiában: azt gondolták, az új közlésmód megjelenése olyan eszköz, amelynek hatására elvesznek a régi értékek. Így néztek a kódexmásolók a könyvnyomtatásra, a színházak a filmre, az analóg világhoz szokottak minden digitális eszközre – és főleg az internetre.
De jöjjünk még közelebb a mához:
Fölösleges többet idézni; talán ennyiből is kiderül, hogy a mindenkori új médiumok megjelenését mindig aggodalom és gyanakvás fogadta, különösen az olyan hatalom részéről, amely abban volt érdekelt, hogy alattvalói csak az általuk ellenőrizhető csatornákon jussnak hozzá az általuk vagy lakájaik által megszűrt információkhoz. Ezt nevezzük bölcsen cenzúrának.
A riadalomnak azonban az ellenpólusa is mindig létezett: a mindenkori új média megjelenése mindig egyszerre generált egy médiaoptimista és egy médiapesszimista diskurzust. A médiaoptimisták azt várták, hogy az új média – akár a nyomtatott könyvről, akár a rádióról és a televízióról, akár a webről van szó – jobbá teszi a társadalmat: elviszi a kultúrát, az értékeket, a tudást az emberekhez, megkönnyíti számukra a közügyekről való tájékozódást és a politikai döntéshozatalba való bekapcsolódást, vagyis
A hatalomba így vagy beágyazott, annak fennmaradásában valamilyen módon érdekelt konzervatívok és hatalomféltők épp ellenkezőleg:
Talán a mindenkori új média kettős megítélésének köszönhető, hogy a médiatudatosság (media literacy) újkeletű diskurzusában is két megközelítés ütközik. Az egyik szerint a médiaműveltség feladata elsősorban az, hogy a felnövekvő generációk megtanuljanak hatékonyan bánni az új médiával – példának okáért az internettel –, és képessé váljanak arra, hogy azt a saját felemelkedésük érdekében használják. A másik szerint a médiaoktatás elsődleges feladata az, hogy a fiatalok megtanulják felismerni a médiából rájuk leselkedő veszélyeket: a manipulációt, a butítást, és persze a (ma már korhatár-karikákkal jelölt) szexet és erőszakot. Ennek a védekezésnek alfaja, amikor bizonyos információforrásokat politikai célzattal igyekeznek károsnak, veszélyesnek beállítani.
A különböző szándékú megközelítések közös vonása, hogy abban a médiatörténeti iskolában gyökerezik, amelyet a kritikusok technológiai determinizmussal vádolnak. Eszerint a médiában bekövetkező változások messzemenő társadalmi változásokat generálnak – ám figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy (mint azt például Michael Schudson demonstrálja a távíró feltalálásának történetét elemezve) a médiatalálmányok nem a nagy semmiből születnek, hanem azért, hogy létező társadalmi szükségleteket elégítsenek ki (ami persze nem zárja ki azt, hogy szándékolatlan társadalmi hatásaik is lehetnek).
További közös vonásuk, hogy az empirikusan igazoltnál nagyobb hatást tulajdonítanak a médiának – megfeledkezve arról, hogy a mai média döntően piaci alapon működik, vagyis csak azok a szolgáltatók maradnak talpon, amelyek kínálata találkozik a közönség keresletével.
A média hatásáról és a médiatudatosság szükségességéről folyó társadalmi vita mindig ideológiai természetű és legtöbbször politikai hátterű, mert közvetett módon a jó társadalom megteremtéséről, a követendő társadalmi értékek mibenlétéről szól – és ezt, illetve az erre való törekvést minden a saját világnézete és politikai szemlélete, érdeke alapján képzeli el. A médiatudatosság-vita a mindig egyfajta Kulturkampf – az emberek tudatának ellenőrzéséért vívott ádáz küzdelem része.
Ezt az állítást látszik alátámasztani a magyar médiatörvény is, amely korlátozza egyebek mellett valamennyi olyan műsorszám sugárzását, amely „alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz”. A jogszabály azt is előírja, hogy a Médiatanácsnak „szerepet kell vállalnia a médiaműveltség, a médiatudatosság magyarországi fejlesztésében”.
A törvényben hangsúlyosan szereplő témák közül a pornográfia egyszerű ügy és társadalmi egyetértésre támaszkodik. A pornó elsősorban ízlés- és értékrendbeli kérdés és nehéz lenne olyan szülőt találni, aki ne ellenezné, ha gyermeke a pornón nőne fel.
A szexuális erkölcs azonban gyorsan változik, ami ma hardcore pornográfia, holnap talán csak szex, holnapután pedig csak erotika.
A tradicionális családokban még néhány évtizede is kiküldték a szobából a gyermekeket, ha olyan filmet adott a TV, amelyikben csókolóztak. Ma már egy nem túl éles, a paplan takarásában zajló ágyjelenet sem vált ki ilyen reakciót.
Érdemes azt is tudatosítani, hogy mivel manapság éppen a monogámia és a heteroszexualitás a domináns társadalmi norma, ezért a médiatörvény és a médiahatóság ebben a kérdésben ideológiai-politikai álláspontot képvisel – az állam nevében. Ez a szemlélet jól illeszkedik a mai kormánytöbbség politikájába (és kevésbé hangsúlyos formában már az előző, többpárti médiatörvényben is szerepelt)
Liberális szempontból nem védhető, mert a pornófogyasztás kérdésében a polgárokra (kiskorú polgárok esetében azok szüleire) kell bízni a döntést. Az állami szerepvállalás kérdése legfeljebb a pornószínészek védelme kapcsán merülhet fel (akárcsak a prostituáltak esetében), de ez már nem médiapolitikai kérdés.
A médiatörvényben hangsúlyozott másik téma, a médiaerőszak inkább empirikus kérdésnek látszik. A közkeletű véleménnyel szemben a mediatizált erőszak intenzitása a történelem során nem nőtt, hanem csökkent, miközben a világ szerencsés tájain a fizikai erőszak is csökkent – kitűnően dokumentált könyvében meggyőzően érvel emellett Harold Schechter kriminológus. Egy médiakutató, bizonyos Jonathan L. Freedman pedig több mint kétszáz médiaerőszak-vizsgálat metaelemzése után arra a megállapításra jut, hogy
Más szakírók persze másként vélekednek, és az utolsó szót nyilván korai lenne kimondani ebben a vitában, de az ismert adatok arra engednek következtetni, hogy a médiaerőszak veszélye – ha van ilyen egyáltalán – nem indokolja az állami beavatkozás semmilyen formáját, így a médiaoktatást sem.
Azt, hogy a médiaveszély retorikája ideológiai gyökerű, jól illusztrálja az is, hogy a hozzászólók rendre olyan tartalmaktól féltik a közönséget (elsősorban persze a befolyásolhatónak tartott fiatalokat), mint az említett pornográfia és médiaerőszak. Az azonban fel sem merül bennük, hogy például a vallási műsoroktól is óvják az embereket. Pedig igazán meredek dolgokat inkább ezekben láthat-hallhat a közönség.
A fentiekből persze nem következik az, hogy a médiaoktatás minden formáját eleve el kellene vetni.
Ha a médiaoktatás feladatának azt tekintjük, hogy a gyereket megtanítsák a számítógép és az internet hatékony használatára, akkor valóban szükség lehet rá. Az új média valószínűleg csak akkor lehet a társadalmi egyenlőtlenségek kompenzálásának, a felfelé irányuló társadalmi mobilitás elősegítésének az eszköze, ha a hozzáférésben és a használatban jelentkező különbségeket az állam (vagyis az iskola) kompenzálja.
Megjegyzés: A cikk lényegi része a megszűnt gepnarancs.hu-ról a szerző neve nélkül lementett anyag feldolgozása. Felhívták figyelmünket, hogy az eszmefuttatás eredetileg egy (2012 óta nem frissített) szerzői blogon jelent meg, így valószínűleg a Gépnarancs is átvette. A médiaszociológus szerző neve és az eredeti cikk címe: